Dés – Nemes – Böhm – Korcsmáros
VALAHOL EURÓPÁBAN
(Musical)
RADVÁNYI GÉZA ÉS BALÁZS BÉLA AZONOS CÍMŰ FILMJE ALAPJÁN A SZÖVEGKÖNYVET ÍRTA: BÖHM GYÖRGY, KORCSMÁROS GYÖRGY, HORVÁTH PÉTER
Dalszöveg: Nemes István
Rendező: TASNÁDI CSABA
Bemutató: 2007. november 10.
Szereposztás
SIMON PÉTER: FÁBIÁN GÁBOR, OLT TAMÁS
SUHANC: JENEI JUDIT, KUTHY PATRÍCIA
HOSSZÚ: ILLYÉS ÁKOS
FICSÚR: BALOGH GÁBOR
EGYENRUHÁS: GYURIS TIBOR
TANÍTÓ: KOBLICSKA KÁLMÁN
LEVENTEOKTATÓ: KAMENICZKY LÁSZLÓ
KUKSI: ERŐS ÁDÁM, SZÉPRÉTHY ROLAND
PÖTYI: KISS VERONIKA, NÖPRICK NAOMI
CSÓRÓ: GEBRI MÁTÉ, MARÁZ TAMÁS
PROFESSZOR: GRAHOLY DÁVID, MORAVSZKI ÁKOS
SZEPLŐS: PUSKÁS GERGŐ, TÓTH VIKTOR
Továbbá
BAJUSZ EMŐKE, CSONTOS NOÉMI, MAJOROS ANGÉLA, MARCSINÁK ANIKÓ, SOMOGYI NIKOLETTA, SPAITS RITA, VÁMOSI JUDIT, DOMOKOS PÉTER, HEGYMEGI MÁTÉ, HOLLÓ ARNOLD, KERTÉSZ ZSOLT, KOVÁCS PÉTER, LAHLOUH DÁNIEL, VÁMOSI MÁTÉ, BACSKAI VIVIEN, CZEGLE NOÉMI, ERŐS ANNA, FUTAKY ZSÓFIA, HEGYMEGI ZSÓFIA, KÁNTOR ENIKŐ, KÁLLAI VIRÁG, KOCSIK EVELIN, MAGYAR DÓRA, MINYA VIVIEN, OBRITON ORSOLYA, PAPP TÜNDE, PETRÓ ESZTER, RADVÁNSZKI RONETT, SZILÁGYI ZITA, SZUROVCSÁK CINTIA, TOMA FRANCISKA, VIDA LÍVIA, BÁBA BENCE, DÉVAI MARCELL, FARKAS MÁRKÓ, HABZSUDA BÉLA, HABZSUDA TIVADAR, KEREKES RAJMUND, KÉKESI GERGŐ, KORONDI MÁRTON, LUDAS ALEX, MIXTAI ISTVÁN, PAPP DÁNIEL, PETNEHÁZY MÁRTON, BÓDI BEÁTA, CSERJÉSI BEATRIX, DÓKA RENÁTA, KEMÉNY CSABÁNÉ, PILCSUK JÓZSEFNÉ, TAMÁS ZSUZSA, VIRÁG KRISZTINA, BACSKAI ZSOLT, BOROS GERGELY, BORÓK PÉTER, HARSÁNYI ZOLTÁN, ILLYÉS PÉTER, JENDREK ZSOLT, RICZU ZOLTÁN, TURCSÁN JÓZSEF, VÁMOSI GERGELY
Látvány: CSÍK GYÖRGY
Zeneszerző: DÉS LÁSZLÓ
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Dramaturg: SEDIÁNSZKY NÓRA
Koreográfus: LADÁNYI ANDREA
Rendezőasszisztens: APJOK RODICA
Segédrendező: OLT TAMÁS
A darab
Valahol Európában… a nagy világégés után elhagyatott gyerekek csapata kóborol, fosztogat, ennivalót keres. Számkivetettek találnak egymásra a történelem pusztító viharai után, küzdenek a túlélésért, a fennmaradásért, az emberhez méltóbb életért, a felnőtté válás esélyéért. Egy történet, mely a művészet, a megbocsátás és a szeretet erejébe vetett hitről szól; egy olyan Európáról mesél a zene, a szöveg, a látvány erejével, mely valódi közösséget jelent.
A Valahol Európában minden idők egyik legsikeresebb hazai musicalje.
Kritikák
MUSICAL A HUMÁNUMRÓL
Nagysikerű bemutató a Móricz Zsigmond Színházban
A november 10-i premier végén a nézőtér tízperces vastapssal ünnepelte az előadókat. A viharos tetszésnyilvánítás azt a különleges élményt igazolta vissza, amelyet a Valahol Európában jelent.
A szűnni nem akaró tapsorkán egyszerre szólt Dés László korábbról ismert, slágerszámba menő dalainak, a történetet megelevenítő színészeknek és a velük egyenrangú színpadi jelenlétet produkáló gyerekszereplőknek. Mert az előadás igazi nóvuma az ő munkájuk. A gyerekeké, akik hallatlan fegyelemmel, mondhatni, a színház iránti alázattal dolgoztak a szerzők által megálmodottak életre keltésén.
A „családi musical” meséje az 1947-ben forgatott Radványi Géza-film alapján íródott. Az érzelmes história nemre és korra való tekintet nélkül megszólítja a befogadót, mert végtelenül emberi. Bőhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter forgatókönyve, valamint Dés László sokféle zenei stílust elegyítő zenéje (dalszöveg: Nemes István) a nézőben mélyen élő örök humánumot hívja elő akkor, amikor azt ábrázolja, hogy az állami javító-nevelő intézet suhancainak és egyéb kóbor fiataloknak előbb egymás ellen is fenekedő csoportjai egyetlen közös sorsot szenvednek el. Azt, amelyet a háború kényszerít rájuk. Igy lesz belőlük árva földönfutó, nincstelen bűnöző, akik csak túlélni szeretnék a borzalmakat. Az ügyesen megszerkesztett darab mindkét része halállal végződik: a gyújtogató, fosztogató, folyton élelem után kajtató kölykök ekkor fogják fel igazán az élet veszendőségét. Az elpusztított ártatlanok drámájának átérzése nemcsak őket juttatja ennek felismeréséhez, hanem a nézőket is. Kuksi halála megrendítő. Katartikus. Noha a mű az ő elsiratásával végződik, mégsem pesszimista, mert hitet tesz amellett, hogy egykor eljön, eljöhet az az Európa, amelyben érdemes gyereknek (és felnőttnek) lenni…
Tasnádi Csaba nagyigényű, mozgalmas és körültekintő rendezése (dramaturg: Sediánszky Nóra) - miközben hagyta érvényesülni a mű logikáját - Ladányi Andrea igényes, s gyakran igen nehéz koreográfiájának és Csík György hatásos látványtervének is köszönhetően számos, terjedelmi korlátok miatt itt aligha részletezhető ötlettel gazdagította a játékot. (A színre vivőknek nagy gondot okozhatott az a - Dés-musicalra is, miként számos zenés darabra jellemző - jelenség, amely szerint néhány, a cselekmény fő vonulatától elsodródó jelenet pusztán azért szerepel, hogy az egyébként önmagában kiváló betétdal előadható legyen. Ez a szerzői-komponálói gesztus, persze, valamennyire érthető, ám kétségtelen, hogy a történet folyamatossága mindazonáltal megtörik, s az önálló életet élő sláger után a nézőnek elég nehéz „visszatalálni” a cselekményhez).
Tasnádi Csaba igyekezett a végsőkig kihasználni a forgószínpadra telepített, vastraverzekből formált, fényeffektusokkal is tagolt helyszíneket. A zenekari ároknak a díszletbe történő bevonásával három szintű teret hozott létre, így az hol kutat, hol sírgödört jelképezett, hol pedig azt a lenti világot, ahonnan Simon Péter karnagynak a hegytetőn álló romos várába fel lehet jönni. A mű esztétikai hatásrendszerében fontos szerepet kapott a forgó vasszerkezet felső folyosója is. A fent így olykor a földi hatalom, máskor az éteri vágyakozás, az érzelmi csúcs magaslati pontja volt. Nem véletlen, hogy Kuksi első dala itt hangzik el. A kisfiú fentről ereszkedik le a történetbe, hogy az utolsó percekben a Tanító úr lentről, a faluból hozza fel őt a karmester tanyájára. E fönt-lent ellentétet a tömegjelenetek többnyire horizontális mozgásiránya keresztezi. Említést érdemel az előadás színvilága, a piros és a kék használata. Az éjszakai képeket élénken ellentétezi az első rész végén a sírból fellobbanó, vibráló vörösével a pokol tüzeit asszociáltató láng. A tűz motívuma végigkíséri a történetet, hiszen a fáklya fényében, s a falu fölperzselésekor is megjelenik A záró pillanatokban pedig az élet lényegét képező tűz a gyerekek szívében parázslik tovább…
Tasnádi Csaba rendezése a szövegimmanens bibliai utalásokat, amelyek zömmel a szintén biblikus nevű Simon Péterhez köthetők (Prédikátorok könyve, a Babits-féle Jónás könyve), az első felvonásvég gyermekáldozatának a Piétàra rájátszó látványával kontextualizálja. Igy a Valahol Európában olyan gazdagon rétegezetté válik, amely szórakozást, megrendülést és intellektuális tapasztalatot egyaránt kínál.
E sokrétű élmény a hivatásos színészek, a gyermekek, a táncosok és a statiszták sokadalmának gondosan összehangolt munkájából fakadt. Merthogy a kettős szereposztásban bemutatott musical valamennyi alakja maximális teljesítményt nyújtott. Magam mindkét változatot láttam: a november 9-i főpróba és az egy nappal későbbi bemutató stábja ugyanolyan odaadással dolgozott. Illyés Ákos erős hangú, felelősségteljes, keménykötésű, Hosszú névre hallgató bandavezére, Balogh Gábor hevülékeny, de alapjában véve jószívű, nő-imitátornak sem utolsó Ficsúrja, Koblicska Kálmán humanista Tanítója, Gyuris Tibor energikus Egyenruhása, Kameniczky László fegyvert osztogató Leventeoktatója mellett a kettőzött hősök szintén kiválók. Fábián Gábor és Olt Tamás közül Simon Péterként talán Olt Tamás volt erőteljesebb, míg Suhanc (illetve Éva) szerepében mind Kuthy Patrícia fényes szopránját, mind Jeney Judit némileg fátyolosabb, de ugyancsak szép énekhangját csodálhattam meg.
No és a gyerekek! Közöttük aligha lehet (és kell) akár árnyalatnyi különbséget tenni: Erős Ádám és Szépréthy Roland, Nöprick Naomi és Kiss Veronika, Maráz Tamás és Gebri Máté, Graholy Dávid és Moravszki Ákos, Tóth Viktor és Puskás Gergő egyaránt ragyogóan teljesített. A népes szereplőgárda többi tagját név szerint felsorolni lehetetlen, az viszont elmondható, hogy lelkesedésük példamutató volt.
A „családi musical” vélhetően nagy sikersorozat elé néz: minden megvan benne ahhoz, hogy ifjabb és idősebb nézői számára elhitesse, van egy hely, valahol Európában, ahol Hosszú és Éva , s talán később Kuksi és Pötyi boldogok lehetnek…
Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló
.jpg){kind=small}
